A magyar nép kezdetben nomád élet módot élt, ami azt jelentette, hogy portyázott megtámadta a szomszédságában élő népeket és így a közvetlen közelükben mindenkit rettegésben tartott. A szomszédos törzsek körében elterjedt az a mondás, hogy " a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket". A szomszédságunkban élő törzsek között I. (Madarász) Henrik volt azaz uralkodó aki inkább békét kötött a magyarokkal mintsem háborúzón velük. Inkább adót fizetett a magyaroknak és így vásárolta meg a békét ami végül 10 évig tartott. Ezek után már nem fizette be az adót és hadát üzent a magyaroknak. A sors döntő csatára Merseburg közelében került sor ahol a magyarok súlyos vereséget szenvedtek. A csata vesztést követően a magyar seregnél átrendeződtek az erő viszonyok és 955-ben I. (Nagy) Otto döntő csapát mért a magyarokra és ez a kalandozó hadjárat végét jelentette
Géza fejedelem kezdetben pogány életmódot élt majd egy látomásnak köszönhetően keresztény hitre tért bár ezt nem mélyen gyakorolta. Fiát Vajkot kezdetben pogányként nevelte majd Szent Adalbert püspök hatására a keresztség szentségében részesítette és ekkor kapta meg az István nevet.
Szent Adalbert püspök
Adalbert ( 956-997) kilenc éven keresztül a magdeburgi székesegyház iskolájában nevelkedett Évekkel később Prágában püspökké szentelték. A csehek és a pogányok között végzet munkája nem hozott számára eredményt ezért elkedvetlenedik és 989-ben lemond püspöki hivataláról. Pár évvel később néhány szerzetes társával Magyarországra érkezett, ahol nagy lelkesedéssel kezdte el hirdetni Jézus Krisztus evangéliumát. Részt vett Vajk (István) nevelésében. Ő szolgáltatta ki a bérmálási szentséget. Ezek után a lengyel király 997-ben a pogány poroszok térítésével bízta meg. 997. április 23-án vértanúhalált halt. Magyarországon István király Esztergomban bazilikát épített a tiszteletére. Az évszázadok eltelte után a templom romhalmazzá vált. A régészeti feltárás után a templom romjai látogathatóvá vált. Az egykori bazilika közelében épült fel Közép-Európa legnagyobb klasszicista temploma, az esztergomi piarista bazilika, melyet Szűz Mária és Szent Adalbert tiszteletére szenteltek fel a XIX. század közepén. .
István a pápától kért koronát amit II.. Szilveszter pápa meg is adott és így Istvánt 1000 -ben Esztergomban királlyá koronázták. Egyes történelmi iratok arról tanúskodnak, hogy e koronázási ceremónia 1001. január 1-én történt. Királyként tudta, hogy ha a nép nem tér keresztény útra és tovább folytatja a kalandozó hadjáratait, akkor a történelem süllyesztőjébe kerül. Hogy ez ne következzen be István törvényeket alkotott melyeket szigorúan be is tartatott. A első törvény könyvét 1001-ben írta meg. A törvény könyveiben szerepelt többek között az, hogy minden 10 falunak legyen egy temploma és emellett a vasárnapot ünnepnappá nyilvánította. Ezen a napon mindenkinek templomba kellett mennie.
A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem tűzőrzés véget marad otthon,, az ilyet verjék meg, és nyírják le.
Ha pap vagy ispán avagy valamely más hívő személy vasárnap ökörrel lát dolgozni vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra. Ha pedig lovakkal dolgozik vegyék el tőle a lovat, a gazda ökörrel kiválthatja a lovat.
Az idő előrehaladtával felességétől Gizellától fiú gyermeke született aki a keresztségben az Imre nevet kapta. István nagyon szerette az ifjú herceget és abban bízott, hogy ha majd elérkezik az idő akkor majd fia fogja követni a trónon. Sajnos nem így történt mert egy vadász baleset során vadkan áldozatául esik és életét vesztette.Így a király és az ország is örökös nélkül maradt.
Mivel Istvánnak nem volt örököse ezért halála előtt Magyarországot Mária oltalmába ajánlotta. Ez a történelmi esemény 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén történt.
Forrás:
Történelmi Arcképcsarnok
Pusztai László: Ismerem enyéimet..., Katolikus egyháztörténelem
Sulinet
Száray Miklós: Történelem I.
